Most olvasom, hogy ismét a magánnyugdíjpénztárakhoz óhajt nyúlni a kormány..
Puffogok.

Szeretnék világgá menni.....

Az egyik ügyfelünk olyan volt ma , mint egy bumeráng.

A pénztáros kitette, visszajött

A munkaügyes kollégák kitették, visszajött...

A műszakvezető kitette, visszajött..

A portás kietette, visszajött..

A rendőrség kitette, visszajött...

Ekkor a várandós ippeg nem a legjobb kedvében lévő gazdasági igazgatónk megelégelte, úgy de úúúúúgy kitette, hogy azóta nem jött vissza.

Volt nálunk céges karácsonyi vacsora,
 karácsonyi jutalom most pedig
 karácsonyi leépítés...

TicsiTocsim nálam hűségesebb alkat és visszatért oda ahonnan jöttünk. Mától újra a kicsi falunk utcáit koptatja, mint régen...csak valaki más irányításával.

Én nem tudom mit evett vagy ivott a VEZÉR és az ő helyettese, de abból nekem is kell, ugyanis Télapónak és Krampusznak öltözve csokit osztogatnak a cégnél.

Amikor megreklamáltam, hogy abból a valamiből nekem miért nem adtak, mert szeretnék csuda jó kedvű lenni akkor ígértek egy kis füves cigit, mert jó szívűek....

A VEZÉR like-olt a facebookon.
Micsoda világ....

Miközben a cipőboltban épp sunnyogva a gyerekcipőket próbáltam ( mostanában nincs rám normális tipegő na) felhívott egy nő, hogy hallott Aputól az eladó TicsiTocsiról. 

Ma már jött is megnézni (Gábornak egy délutánja volt rendezni, mert eddig csak szomorúan álldogált)

Olyan árat kínált érte amiért nem adtuk oda, de akkor az ég küldöttjének érzem, így ugyanis Gábor végre rendezte. Ígyhát újra eladósorba került a kis édes.

De tanultunk a múltkori esetből jóval többért kínáljuk,mint amiért valóban el óhajtjuk adni.

Ha pedig nem sikerül akkor sem esek kétségbe. Jól megtanulok városba vezetni és én használom. Annyi. 

No para.

Miközben ippeg kóboroltam a neten döbbenten vettem észre egy videót "Éva új hasat kapott" címmel. 

A videón az általam legirigyeltebb alakú szakközépiskolai osztálytársnőm látható hasplasztika előtt, után stb...

Annyira megdöbbentem. :O

Reggel azt gondoltam, hogy jófejkedem, melynek keretében felajánlottam a metrón a helyem egy idős bácsi részére. Aki valamiért nem lett elragadtatva tőlem vagy legalábbis nem úgy ahogyan azt terveztem ugyanis teli torokból, választékos ámde nyomdafestéket nem tűrő szavakkal különböző szexuális szolgáltatásokat ajánlott fel, illetve a le és felmenő családfámat illete jelzőkkel. Én nem éltem a felkínált lehetőségek egyikével sem, szimplán csak leszálltam és befáradtam a munkahelyemre.Eközben éreztem a zsigereimben, hogy jó nap lesz ez a mai...

Ma megyünk ágyat venni.

Én el sem hiszem, hogy annyi kényelmestelen alvás után végre majd egy igazi ágyon fogunk aludni. Sőt!

Ha meglesz az ágy, akkor fel tudjuk szerelni a falra a lámpát is.

Aztaaaaaa, hogy haladunk!

Ráadásul a mosogatógépem sem a nappaliban virágtartó...

Ne áruljátok el senkinek, de én ma nem dolgoztam semmit. Előre pihentettem magam, mert otthon sok a tennivaló :)

A csapatunk új szokást vett fel a cégnél. Mindig az aktuális főnököt nem szeretjük, és kapunk helyette egy még rosszabbat...Aztán meg visszasírjuk a régi szép időket. Ez azért ciki, mert én vagyok a főnökökkel együtt, én szívok a legjobban.

Éljen a csapatszellem!

Ma valahogy kár volt felkelni.

Mi Gáborommal még 20  év után is szoktunk randizgatni....ma este is Anyuéktól hazafelé:

-"Jó akkor te fürdetsz, én mosogatok és találkozunk a ruha hajtogatásnál..."

Lesz jegyem a BEUGRÓ-ra, lesz jegyem a BEUGRÓ-ra!!!!

Állítólag már csak érte kell mennem!

Bezony!

Bizonyára van némi öngyilkos hajlamom, ugyanis leszerveztem hogy Gáboromat egy fiatal vékony lány tanítsa angolra. Mindezt úgy tegye hogy eljön hozzánk amíg nem vagyunk otthon...

Miután a kis piros táskámból elővettem az irattárca, telefon és pénztárca után az esernyőt Gáborom azt mondta,  most már biztos hogy minden női táskában egy dimenzió kapu van.

Itt a témában járatosak jól ki tudják nevetgélni ügyetlen próbálkozásaimat.

Öööööö...most látom, hogy a CÉG is vezet itt egy blogot....hm....

Nekem senki sem szólt, hogy amikor az ember fogyózik, akkor ÁLLANDÓAN éhes. 

Körkörösen megállás nélkül....

Szerelmes AKAROK lenni! 

De ezt nem árulom el Gáboromnak, mert este majd nem mert hazajönni inkább a bejárati ajtó előtt kuporogva vár amíg nem bizonyosodik meg arról, hogy tutira alszom... mert én nagyon tudok én akarni...

Haaaj mennyivel könnyebb lenne itt az életem, ha az a meleg barna szemű elképesztően jóképű kolléga nem venné elő a gyöngy mosolyát és kérne olyan nehéz dolgokat...Miután ránézek csak annyit tudok kinyögni, hogy : - IGEN...
Ígyhát holnapra januárig visszamenőleg bogarászhatok egy projektet...

Ma valahogy igazán nagyon nagyon nehéz volt kikelni az ágyikóból. Azt hiszem talán nem is sikerült igazán. Bizonyára még lélekben a meleg takaró alatt lapulhattam, amikor a testem  fel szeretett  volna szállni a  metróra, ugyanis a bérletem helyett a könyvtári olvasójegyem mutogattam. 

Azzal nem engednek be...csak úgy mondom....

Mazsola elesett és lehorzsolta a térdét.
Hangosan sírva a "lábkönyökét" fájlalta...

Apósom számítógépes tanfolyamra jár. 

Gyakorlásképp NEKEM?! küldözget leveleket. De írni nem ír semmit, csak jön tőle egy tárgy és egy szöveg nélküli levél....félek hogy vége a jó világnak....

Bevezették az irodába a szelektív hulladékgyűjtést. Ez az jelenti, hogy a szemetesembe csakis papírt dobhatok. Minden mással ki kell vonulnom a konyhába és az ott elhelyezett ládikák valamelyikébe kell dobni a szemét mivoltának megfelelően.

Természetesen ezt nem sikerült még megszoknom, így a szemfülesebb kollégák több ízben láthatták amint fejest ugrok a szemetesembe és bőszen turkálni kezdem, hogy korrigáljam a tévedésem...

Azt hiszem nem vagyok mostanság valami faszáosul. Ezt a feltételezést arra alapozom, hogy a BKV bérletemet az ellenőrök helyet egy tanácstalanul álló turista csoportnak mutattam meg és a felfázás elleni gyógyszeremből is 10 ml helyett fél üveggel ittam meg.Emiatt egyébként kába és zsibbadékony is vagyok.

Most hogy túl vagyunk nagyjából a lakhely változtatáson gőzerővel elkezdtem új munkahelyet is keresni. Úgy tűnik nem érem be ennyivel, ha már egyszer változtatok változtassak nagyon.

Na de vajon megállok-e ennyivel vagy egyből Gáborom is lecserélem? :D

Élünk. A Nagybüdösben, azért még szokni kell a dolgot de nem reménytelen :)
Viszont, miután sokáig nem voltam a munkahelyemen annyi dosszié vár, hogy olyan mintha még mindig nem lennék..egyszerűen még nincs időm netezni.

Mim

Most jön az a rész amikor eltűnök, mert a régi házban már, az új lakásban még nincs net és a munkahelyi böngészés is kimarad, merthogy jó hosszú szabin leszek.

Tegnap késő estig festegettem a lakást, lámpafénynél. Nos ez nem volt jó ötlet, mert :

1, Ha nem jó a megvilágítás reggelre, természetesen fénynél kiderülhet hogy csak jól összebarmoltam a falat.És ki is derült.

2, Vaksi is vagyok ezért hogy jól lássam a festendő felületet a pislákoló fénynél közel hajoltam, tehát a hajzatom is kissé festékes.

3, Miután napközben dolgozom (sőt egy kollégát is helyettesítek) esténként újítgatunk olyan lestrapált vagyok, hogy reggel amikor ácsingóztam a megállóban buszra várva a mellém gördülő autóban ülő pasi, miután ránéztem bekattintotta a zárakat...

Egyébként áruljuk az autómat is. Ezzel kapcsolatban Gábor anyukája azt mondta, hogy meg kellett volna előbb kérdeznünk egy felnőttet....

Tegnap amikor hazafelé felszálltam a buszra egy őszülő halántékú pasi megkérdezte, hogy nincs-e kedvem vele utazni. Volt. 

Aztán amikor lehuppantam mellé a kezembe adta a makkját. Amikor látta mennyire elképedtem gyorsan turkált egy kicsit a táskájában és adott egy másikat, ha már az annyira nem tetszik. De tetszett.

Ma amikor bejöttem a melóba megkerestem és kitettem. Mert csak.

Azt tudom, hogy valami változik bennem csak arra nem jöttem még rá, hogy eddig éltem álomvilágban és most kezdek visszatérni a földre avagy eddig két lábon álltam a földön és most kezdek álomvilágban ringatózni...

Valószínűleg nem nyert hangszórót az új főnöknél, hogy a Gombos Erzsivel a cég 15 éves buliján készült képeket nézegettük a facebookon és hangosan végigvihogtuk az egyik kolléganő által készített igen vicces képaláírásokat...és minket ez mégsem zavar...

Ma amolyan kezdő házasok módjára birtokba vesszük az üres lakást Apjukkal. Méricskélünk,sikálgatunk, festegetünk, tervezgetünk majd pedig ott alszunk, pedig csak egyetlen ágy van és semmi más....és nekünk ez többet fog jelenteni, mint egy luxus tengerparti nyaralás...

Csak pakolunk, dobozolunk  és idegeskedünk...de nemsokára lesz vigyorgás meg nagy nagy boldogság!

Azt mondják mostanság nincs se tavasz se ősz. Szerintem ez butaság, mert az elmúlt napokban határozottan ősz volt....

Egyébként pedig Szotyola (Dodó nimfája) megtanult egyedül orrot fújni. Ügyes madár :)))

Ma valahogy annyira de annyira de annyira magam alatt vagyok, hogy csuda. Bizonyára ez a fantasztikus időjárás teszi....

Tegnap amikor már az összeomlás szélén álltam , megcsörrent a telefonom. Gáborom hívott és egyből azt kérdezte, hogy mennyi dolgom van, aztán meg hogy egy puszira azért van-e időm. Én értetlenül álltam, a kérdés előtt. Kiderült, hogy a munkahelyen az ablak előtt áll és csak beugrott egy pusziért.

Hát elhihetetitek nem csak halovány pusszantást kapott!

Ezért szereti kicsi Mimoooo az ő férjecskéjét..

Minden egyszerre zúdult a melóhelyen a nyakamba de már kezdtem látni az alagút végét, amikor bejött az egyik kolléga és közölte,hogy holnaputánra össze kell raknom egy záró kifizetési kérelmet.

Holnaputánra! Egy kifizetési kérelmet! Miközben el vagyok havazva!

Holnap már hajnalban itt fogok kukorékolni, hogy a macska rúgja meg!

Apu szerzett dobozokat, meg is érkeztek el kellene kezdeni pakolni....de egyszerűen nem tudom rávenni magam. Az a baj ahhoz, hogy máshol lakjunk el kell menni innen....Nem lehetne esetleg úgy ott lakni, hogy közben itt is laknánk?

Ma sikeresen eltévedtem a Nagybüdösben. Tudom ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül, de én a Blahán az aluljáróban tettem ezt, ott ahol már 20 éve közlekedek. Annyira megzavarodtam, hogy a végén minden lépcsőn felrohantam és kikukucskáltam, hogy hol vagyok....Később sem lett jobb mert bementem egy boltba kakaóért és hiába volt az okoskáknak ráírva az ajtóra, hogy HÚZNI és toltam mint állat....szóval kissé zavarodott napom van naaaa..

Viszont találkoztam egy régi kedves ismerőssel és végigdumcsiztuk az utat. Azt mondta egy híres celebmacáról aki hozzá jár be ügyintézni.

-"Smink nélkül olyan, ha beraknák egy kupac pasi közé, bottal nem piszkálnák meg"

Tetszik ez a duma.

Aztán meg tegnap sült szalonnát ettem hagymával meg kenyérrel. De nem ám csak úgy, hanem a kenyérkét megsütöttem a kisült szalonna zsírjában...ma mintha kő lenne a gyomromban.

Ráadásnak amikor tegnap a tavalyi bikinimet próbáltam fel, Gábor felhívta a figyelmem az alakom nem épp pozitív változásaira.Szóval ma a menzán csak egy levest nyomok be, és átgondolom az étkezési szokásaimat....

Ma egyébként korán jöttem dolgozni, mert akkor korán leléphetek és megyünk strandra!

Honnan a kénköves ménkűből szerezzek dobozokat a költözéshez?????

Először még csak úgy volt, hogy a nagylány marad velem...mégis. Akkor még azt gondoltam hogy sebaj legfeljebb csajos este lesz. Aztán  a fiatalember is úgy döntött, hogy ezen az iccakán is engem boldogít inkább.

Úgyhogy ez az este is a szokásos "eggyémá, fürögggyémá, aluggyámá!" este lett...

Így jár aki egy kicsit önzőzni akar...

Valahogy úgy alakult, hogy a ma éjjelt egyedül töltöm.

Tehát azt nézem a tévében amit csak akarok, vagy akár olvashatok is! 

A fürdőkádban is addig áztatom a hab testem amíg csak jólesik, sőt énekelhetek is!

Nem, nem alszok addig amíg akarok, de ráérek a legutolsó percig ágyban maradni és nem kell másokat is felöltöztetnem, viszont lesz időm magam akár többször is átöltöztetni ha olyan kedvem van (bár ez nem jellemző, de a lehetőség adott lesz...az a lényeg!)

Szóval jó éjszakának nézek elébe, remélem sikerül rendesen kihasználnom azt!

Képes vagyok 3-4 napi melót egy nap alatt megcsinálni, amennyiben az a tét hogy utána elmenjek szabira...

éééééééééééééééééééés IGEN!

Ma délután megyünk aláírni az adásvételi szerződést!

Nemsokára lakástulajdonosok leszünk!

:)

Hjjjjaaaaj, ez a Gábor mostanában pont olyan amilyennek mindig is szerettem volna látni. Hát nem csoda, hogy én csak itt ülök vigyorgok és sóhajtozok.

Szemeim bedagadva, arcom felpuffadva és néha kihagy az agyam. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy emitt amott rádöbbenek, hogy hol is vagyok bár arra nem emlékszem hogyan kerültem már oda....

Fáj a fejecském és a nyakincám is.

Arra is fény derült, hogy nem vagyok otthon zenei témában. Történt ugyanis, hogy úgy vásároltam fel Kovácsovics Fruzsinától egy csomó zsákbamacskát, hogy fogalmam se volt ki ő. Jobban mondva hogy több egy egyszerű kiscsajnál aki zsákbamacskát árul  Aztán jól elkerekedtek a szemeim amikor énekelni kezdett. Bár ha nem mondják hogy ki ő akkor is csak azt hiszem, hogy egy kiscsaj aki zsákbamacskát árul és énekel. Borítékolhatjuk hogy öregszem.(Az a ciki, hogy ráadásul az anyóst magyarázta el hogy ki is Ő )

Aztán meg a lakásvásárlási projektek újraindítjuk ugyanis sikerült néhány akadályt úúúúgy de úúúúgy leküzdenünk hogy még magam sem hiszem. 

Szóval csapó 2 remélem ezúttal kisebb problémákkal megússzuk a dolgot.

Más egyenlőre most nincs

Tegnap elmentem az óvodás kiscsoporttal a veresegyházi Medveparkba.

Nálunk ugyanis úgy vitték el Mazsoláékat kirándulni ha minden gyerekhez megy egy szülő is, mert még picik. 

Azért 28 pici gyereket és annak 28 szülőjét összezárni egy buszba nem semmi ötlet. Mögöttem egy kiabálós anyuka ült  egy sikítozós kislánnyal, illetve a barátosnőjeik. Végig üvöltözték az utat oda-vissza a barátnőjükkel magánéleti problémájukról. Néha néha odakiabáltak a lányoknak, hogy ne sikítozzanak mert tőlük zeng a busz.

Én meg naivan könyvet és színezőt vittem Mazsolának, hogy azt olvasgatva teljen a buszon az idő... Rám is csodálkoztak a többi anyák, pedig azt hittem természetes dolog az elképzelésem. 

Naiv vagyok , és mostmár így is maradok...

Az úgy van, hogy reggelente Mazsolát vonattal viszem az óvodába. Amikor megérkezünk, a megállóba gyorsan a vonat elejéhez sietünk és addig integetünk a vonatvezető bácsinak amíg nem integet vissza és nem dudál egyet.

Általában a kalauzok is nagyon kedvesek, ma például Mazsi magának nyomtathatott jegyet.

Most arra a részre nem térek ki, hogy egy-egy ilyen utazás alkalmával hányszor óhajtanám előkapni az "ásddelmagad felszerelésem" és munkához látni vele ha lenne olyanom, hála az én kicsi csipogós virgonc ördögfiókámnak....

Az állkapcámon van egy pötty és akkor viszket, ha erre jár a főnök.

GYANÚÚÚÚÚÚÚS...

Jó lenne, ha tudnék enni. 

Vagy aludni. 

De a legjobb az lenne ha enni is és aludni is sikerülne.

Hát igen, mert nálunk az egyébként is bonyolult dolgokról kiderül hogy a bonyolultabbnál is bonyolultabb....

Kérem szépen megtaláltuk a jövőbeni lakásunkat!

Pénteken beleszerettünk, vasárnap a családdal is megnézettük, mára meg lealkudtuk...

 Csak így, ilyen egyszerűen.

Ma olyan fergeteges jó idő van, hogy reggel a gyerekre bélelt nadrágot húztam, most pedig az irodába a pulcsimra egy poncsót is rávettem....

Az egyik igen jóképű kollégával meghitten pöcsélgettünk aztán egyszercsak felállt és jól itthagyott, mondván innentől egyedül pöcsétel.

Hát mi a jó fenével rémíthettem meg én ennyire?

Az ideális lakást ugyan nem találtuk meg (ennyiből nem is lehet ugyebár, de legalább elkezdtük keresni) de azt igen, hogy hol tudnánk az életünket kompromisszumok nélkül elképzelni. Na és ez nagyon nagy előrelépés és megnyugvás is egyben.
Láttam, ott voltam, beleszerettem.

Holnaptól kezdjük nézegetni a lakásokat a Nagybüdösben. Egészen pontosan holnap délután megkukucskálunk 3 jelöltet.

Érdekes lesz, azt bizté.

Na, most jól esne egy ölelés.

Ma délután, miközben mentem Mazsoláért, egy vele egykorú kisfiú is utazott az anyukájával a vonaton. Amikor leszálltak (velem együtt) rámutatott a vonatra és közölte:
-Ez a vonat az enyém, én találtam!!!
Elmeséltem ezt Mazsinak, aki felháborodott, mert az a MI vonatunk!


Édes pici pöttyök....

ÉÉén elmentem a vásárba féééél pénzeeeeen, tyúúúkot vettem a váááásáááááárba fél pénzeeeeeeeeen...sallalaallal kitykárotty, kárikittyooooom éééédes tyúkommmmmm salalalaaaaa


*akinek nem világos fene jó kedvemben énekelek. Amennyiben a volt főnököm a mostani főnököm lenne azt kiabálná hozzá: --Láááányok a Timi megbolonduuuult!!! De sajnálatos módon így csak csendben sunnyogva dudolászok.

Nem elég, hogy hétfő van, hogy korábban kellett kelni, de még az idő is satnya.

Hát csoda hogy egyszerűen csak szeretnék haza menni és ágyba bújni????

Na most vagy az van, hogy Gáborom felásta a kert egy kicsiny részét ahová én borsót vetettem.

Vagy az, hogy igen körülményes módon készítettünk zöldborsóval töltött galambot... (átjárnak a szomszéd gerléi turbékolni)

Férjetszeretgetős

Testvértszeretgetős

Most ide jönne a szokásos tavaszi, szeretem a kertem, a levegőn szárított ruha és a teraszon szellőztetett ágynemű illatát bejegy.

De idén ezektől görcsbe rándul a gyomrom és pityereghetnékem támad.

Lesz még ez így se.

A hétvégén cirkuszban voltunk.Történt ugyanis hogy még időben sikerült észrevennünk, hogy maradt némi üdülési csekkünk ami lejár. Arra kevés, hogy bárhova elutazzunk, arra sok hogy kidobjuk, arra elég hogy cirkuszba vonuljon a Csacsika-család.

Gáborom elment jegyet venni, majd pedig értesített, hogy bizony szombaton mehetünk is. Ígyhát a terv a  következő lett:

 Pénteken hazasietek, mosok takarítok, pakolok hogy másnapra már csak főzni kelljen. Szombaton könnyű ebéd készítés, kicsi pakolászás és hajrá mehetünk is. Boldogság, móka, kacagás....

Szombat reggelig sikerült a terv szerint haladni. A könnyed ebéd készítés résznél kezdődtek a problémák, ugyanis a rizs főzése nem akart összejönni. Elsőre a hangyák szállták meg a lábast. A mákos rizs nem jó, ígyhát kiröppent. Másodszorra Mazsola jött valami problémával, eközben odaégett, ígyhát kiröppent. Harmadszorra Gáborom állt neki, természetesen sikerült...

Ebéd után el is indultunk. Némi késéssel ippegcsak beestünk kezdés előtt. Megnéztük hol a helyünk, lekezeltettük, ruhatár majd végül egy néni vezetett be a helyünkre ahol már ült egy család. Elkérte az Ő jegyüket is és elkezdődött a homlokráncolás. Az Ő jegyük jó helyre szólt és a miénk is. Aztán kiderült a turpisság. A mi jegyünk vasárnapra szólt....viszont már széttépték lekezelték.

Szóval adva vagyunk már bent a cirkuszban két izgatott gyerkőccel és egy másnapra szóló érvénytelen jeggyel. A következő lehetőségek közül lehetett választani:

A, kicserélik a jegyet, hazavisszük a csalódott gyerkőcöket és holnap újra megpróbáljuk

B, szabadon maradt rosszabb helyről nézzük az előadást.

Mi úgy döntöttük, hogy cihelődjön össze még egyszer az akinek hat anyja van és elfogadtuk a jegyeket az erkélyre.

Ami az előadást illeti élveztük is volna, ha Mazsola nem kiabál olyanokat:

-Az most bácsi?????? (Természetesen egy néni volt)

-Vége van már?

-MEEEEEEEEEENJÜÜÜÜNK HAAAAAAZZAAAAAA!!!(csakis amikor a tornászok voltak és éppen elcsendesedett az egész cirkusz).

Szóval mi így voltunk szórakázni.

Szegény Mazsola tegnap torkaszakadtából üvöltötte, hogy nem akar a kamillateába  menni.
Kegyetlen szülők vagyok, mert ennek ellenére mégis ott végezte.....mentségünkre szóljon nem tettünk a teába rajta kívül se cukrot sem pedig citromot és nem is szürcsölgettük el.

Sajnálatos módon kórós időhiányban szenvedek, ezért csak címszavakban:

- Hancurka második lett a mesemondó versenyen

- Sikerült az egyik kezecskémre egyszerre egy égési és egy fagyási sebet szereznem

- Fáj a hátam, ha a Gergőt vonattal viszem óvodába (namert fel kell tenni, meg le kell venni) de ha autóval viszem rókázik. ( Az autóm eladásakor szövegtippünk a hirdetéshez: Hánytatott sorsú kisautó keresi új tulajdonosát...)

- A főnököm ma visszaszerezte a köcsögöm. Így ismét egy köcsög van a vidéki kolléga asztalán...ohhhjeaaah

-  Feltámadt a gyanúm hogy minden mélybarna szemű pocakos pasi akit Pé-nek hívnak ropppantúl hasonló mód gondolkodik és természetesen ezzel ellentétesen cselekszik.

- Mostanság nem eszem és nem alszom, de majd rendeződik ha mégsem nem a főnök előde lesz az utóda.

Vajon megzzizzenek-e?

Nagy trauma bejönni dolgozni....

Nálam tüzesebb csípőjű mennyecskét nem találni a környéken!*




*Apu elkezdte a kezelést egy csípős paprika tartalmú krémmel.

Mi nem igazán tartjuk a Valentin napot, ennek ellenére idén én kaptam a legszebb ajándékot. Igazi szeretet meg gondoskodást. Azám! Apjuk segített lefürödni!

Történt ugyanis, hogy vasárnap reggel éppen a teraszon szedtem be a leszáradt ruhákat. Éppen hajoltam le a kosárért, amikor éreztem hogy gond van. Nem bírtam felállni, viszont istenien tudtam huhogni. Kiabáltam én a kicsi lányomnak, mert Gábor éppen nem volt itthon. Durci kegyesen ki is fáradt, hozta a telefonom letette mellém, majd visszament tévét nézni....

Telefonáltam Anyuéknak, hogy van egy kis gondom és itt szorongatom a ruháskosarat a teraszon, mire Anyukám aki bölcs asszony azt mondta be kéne mennem onnan...Igen, nekem is eszembe jutott már addigra. Na de jött Apu. Amikor látta mi a helyzet a hátára dobott (én közben oooordítottam, mit a fába szorult féreg) és bevitt. Nyugibugyi szakszerűen tette. Aztán masszírozásba és vizsgálódásba kezdett és megállapította hogy Ő már ehhez édeskevés és hívta az orvost. Kaptam gerincbe injekciót meg ilyenek. Hát az első napom maga volt a pokol, egyszer sikerült el is ájulnom.Gáborom meg hagyta a munkáját és hazarongyolt.

Aztán elkezdtem mozgatni a lábam, majd oldalra fordultam (Gábor meg visszafordított mert az már nem ment), kicsit később már totyogtam és így tovább , tovább...Mostanra már tudok lassan totyogni, meg ülni is!!! Sőt mint mondottam, tegnap Gábor lelkes segítségével már tiszta is lettem!

Mazsolám első nem nem igazán tudta hova tenni a történteket. Másnap már odasúgta, hogy birkózunk-e.

Durci amikor felfogta mi történt, nem mozdult mellőlem. Mostanáig siet haza a suliból mellém kucorog és elküldeni sem lehetne. :)

Gábor pedig ült az ágyam végébe és játszott egyedül Mazsola játékával, amikor felnézett és észrevette hogy milyen jól mulatok rajta közölte:

-Én vagyok a te nagy és okos férjed!

-Én pedig a te kigyótestű hajlékony nőd. -válaszoltam.

-Oké te nyertél...

Így vagyunk mi mostanság.

Ma szimplán csak nehezem viselem azt aki vagyok.

Namármost az van, hogy az otthoni gépem és a net tegnap óta nincs köszönő viszonyban így hát netes ügyleteket, mint pölö az utalgatás nem tudom onnan intézni. A melóban ugyan van net, de nem tudom az otthoni cuccaim nélkül elvégezni amit el szeretnék.

Amire én ezt a problémát összehangoltan elintézem....

Tegnap kaptam egy kesztyűt. Olyat aminél az ujjak a vége csupasz, ámde van kupakja. Gábor szerint most már a kezemnek is van kapucnija.

Engem nagy boldogsággal töltött el ez a kesztyű annak ellenére, hogy nem is az én kacsómra van méretezve, mondjuk úgy két számmal nagyobb. Azt gondolom aki ilyen darabot visel annak már ugyan mindegy, hogy jó -e avagy sem. Sétálgatás közben jól elfoglaltam magam a kupak le és felhajtogatásával kaján vigyorral  az orcámon . Gáborom ezt jól elirigyelte tőlem, mert miközben pénzt vettünk fel egy automatából elkunyizta, felhúzta a kezére és integetett a biztonsági kamerának....

Igen, mi nevelünk 2 reményekkel teli emberkét a jövő nemzedéknek.....

Tegnap voltam szülői értekezleten és ismételten meg kellett állapítanom, hogy szeretett kis falumban igencsak kilógok a sorból. Legalábbis, mint szülő. Bár ha jobban belegondolok, mint háziasszony, közösségi lény és mint kertész is...

Először is kezdjük azzal, hogy nem tudtuk mikor van a szülői. Tettük ezt annak ellenére, hogy gyermekünk beírta és alá is íratta velünk. Utána egészen más napot mondott mi pedig gondolkodás nélkül elhittük. Így kedden, amikor azt feltételeztük, hoyg randevúnk van a tanárnénivel és a szülőpajtásokkal felhívtuk az egyiküket, hogy sem Gábor sem én nem tudjuk jelenlétünkkel megtisztelni eme rendezvényt, de ha nem jelent neki gondot telefonon leadhatná a drótot az eseményekről. Nem jelentett gondot, így tegnap tárcsáztam és megkérdeztem, hogy milyen újdonsággal programmal örvendeztet meg minket a tanárnéni. Mire döbbent szülőtárs csak annyit mondott halkan:-" Az ma lesz..."

Így hát kirúgtam magam alól az irodai görgős széket és "MÉG ODAÉREK!!!" felkiáltással elszeleltem a melóból.

Mellbedobással be is robbantam a suliba, de istenuccse erős gondolkodást jelentett, hogy melyik iskola melyik termébe kell rohanjak. Istenem na, tavaly óta áthelyeződött a gyermek, ebben az évben pedig nem tudtam kísérgetni...

Aztán ki kellett tölteni valami papírt és nem tudtam a tanárnénink nevét. Gondolom, már mindenki azt gondolja, milyen anya az ilyen, de mentségemre szóljon kis faluban élünk, egy tanárnéninek sok neve van és általában nem úgy hívják ami a törzskönyvezett adat.

Ezek után amikor már kellőképpen leégettem magam, kiderült, hogy a lányom se jobb nálam. Ő sem igazán illik bele az osztályképbe, bár ő szerencsére pozitív értelemben, a tanárnénije szerint nagy a elmondhatatlanul nagy a szakadék közte és a többiek közt és innentől csak dicsérte.

Abban viszont biztos vagyok, hogy szegény lánykámnak nehéz dolga van a gyerekekkel, hiszen az osztályban csak 3 lány van. Mostanában sokat is látom szomorúnak.Remélem azzal, hogy elköltözünk jót teszünk vele.

Ami pedig a mai napot illeti jó lenne, ha magamba szállnék egy kicsit, mert a reggeli kávém mellé hoztam csipegetni:

-2 db szendvicset

-1 májas péksütit

-1 langallót

-1 csokis croissant

-1 szelet eszterházi tortát....

Az ebédemről pedig már nyilatkozni sem vagyok hajlandó.

Gáboromban azt szeretem a legjobban, hogy a végtelenségig lehet húzni.
Akármit is csinálok látom a szemében azt, hogy tudja mennyire imádom ha paprikás. Ezért rátesz egy lapáttal és huncutul figyel, közben csillog a szeme. Én meg csak húzom és húzom és imádom közben.
Hiába esik a hó, itt tavaszodik, szerelmesedem.

Mimoooo népi bölcsességen alapuló időjárás előrejelzését olvashattátok....

A nagymama üzenetrögzítője: 

Itt a nagymama üzentrögzítöje
beszél:
 
- Jó napot kívánok, jelenleg nem vagyok elérhető. Kérem,közöljék
üzenetüket a  szokásos sípszó után:
. . .
Beeeeeppp!....
- Ha egyike a gyerekeimnek lennél,
akkor nyomd meg az 1-es vagy a 2-es gombot (attól függően,
 hogy melyik gyerekem vagy) és használd fel a következő
 lehetőségeket:
 -   Ha napközben nálam akarod hagyni a gyerekeid, nyomd meg a 3-ast.
 -   Ha mosni és vasalni való ruhád lenne, nyomd meg a 4-est.
 -   Ha éjszakára akarod a gyerekeket nálam hagyni, nyomd meg az 5-öst.
 -   Ha az iskolába kell a gyerekek után menni, nyomd meg az 6-ost.
 -   Ha ennivalót kellene hazavinni hozzátok, nyomd meg a 7-est.
 -   Ha nálam akarsz enni, nyomd meg a 8-ast.
-   Ha pénzre van szükséged, nyomd meg a 9-est.
-  Ha meg akarsz hívni vacsorára, vagy a színházba, akkor egyszerűen
 csak beszélj, mert hallak.

Már napok óta nem tudom eldönteni, hogy a világ bolondult meg vagy csak én...

Máskülönben pedig jó dolog sötét hajnalban a nyirkos szemerkélő esőben a vonatra várva csókolózni.

Ábrándos nap lesz ez a mai. ;)

Fönök:
-...." a 2011-es cafateria rendszer egy új elemmel a Széchenyi pihenőkártyával bővül"...

Munkatárs
- Ez azt jelenti, hogy a Lánchíd lábánál lehet aludni???

Azért jó, hogy kertes házban lakom (most még), mert ha rám jön a tombolhatnék - márpedig télen a  bezártságtól és egyéb a blogban nem ismertetett problémáimtól rám jön bizony - nos akkor ezen a bizonyos föld darabkán megtehetem. Most például elsőként egy gereblyével tomboltam, majd amikor ez is kevésnek bizonyult a megszáradt csicsóka szárakat rendeztem el. Na az volt aztán a jó móka. Csicsóka szárra rátapos, megreccsent, csavar, tör, és eldob.....vicsorogva a következőhöz lép. 

No de nem kell aggódni, holnap egy előadásra megyek a főnököm társaságában. A téma pedig a  nonprofit gazdaságok működése, számvitele és adózása lesz.Ide a rozsdás bökőt, hogy ott lepunnyadomnyugszom....

Ma valahogy olyan szétrobbanós fejem van.

Jót tesz az önértékelésemnek, hogy itt dolgozom.

Ugyanis amikor eldöntöttem, hogy a karácsonyi zabálás ünnepek alatt sokat híztam és úgy nézek ki, mint egy elefánt akkor jöttek a  munkatársnők és azt mondták, hogy állatian jól mutatok. Meg hogy csinos vagyok és irigyelnek. Pedig már megfigyelés alá vontam az irodai székem, hogy amikor közeledek felé remeg, vagy csak hallucinálok...

Aztán ma reggel tekintettel a tegnap nálunk rendezett bulira, az azt megelőző készülődésre és azt azt követő pakolásra arra a következtetésre jutottam, hogy fáradt vagyok. Főleg hogy hajnalban keltem. Éppen elindultam hogy dupla presszókávával öntsek lelket magamba és némi tartást a testembe, amikor jött a kolléganő és elkezdte, hogy milyen szépen kisimult ma az arcom. Jól nézek ki ma ésatöbbi ésatöbbi.
Úgyhogy csak egy szimpla kávéval turbóztam lestrapált önmagam és az sem zavart hogy a kávéautomatánál mosolyogva kérdezték, hogy még nagyon hétfő van-e nálam....

Ha este meggylevest főzők meg tojásos nokedlit fejes salátával, attól holnapra tavasz lesz?

Valahogy az úgy van mostanság, ha beérek a melóhelyre első dolgom az, hogy rávetem magam a radiátorra.  olyan ölelkezéseket le tudok verni a meleget ontó fűtőtesttel hogy akár szerelmi filmet is lehetne rólunk írni. Egész egyszerűen nem viselem idén a telet. Jó tavaly sem voltam érte oda, de akkor leküzdöttem az ellenszenvem az ebédlő radiátoron kuksolva egy pohár kávéval a kis kezemben.

Azok a régi szép idők...(bár akkor meg pénzünk nem volt)

Már reggel éreztem a zsigereimben, hogy ez egy igencsak jó napnak indul. Annak ellenére, hogy Anyósnál aludtam és el is késtem a reggeli vonatot, mert jól be bandzsáltam az indulást.

A melóhelyre beérve értesültem, hogy főnök sem lesz, de én még mindig  hittem abban , hogy ez csakis egy istenáldotta szuper nap lesz.(jó hát nem mindenkinek az az áldás ha nincs főnöke).

Aztán beszéltem Bátyusommal és miután ecseteltem a helyzetünket egyes ügyes bajos ügyben azt mondta (kiabálta) nekem, hogy:

"-Rágd a Gábor f@szát bzmeg!!"

Ami azt jelenti, hogy ne hagyjam magam egyes kérdésekben lerázni.

Igen, még mindig hiszem hogy jó nap lesz ez.

Na jó annyit azért csalok, hogy tudom ma előbb lejár munkaidőm és utána kicsi férjecskémmel moziba megyünk, meg csipegetünk valamit.

Azt azért valljuk be hogy egy magamfajta lestrapált asszonykának ez azért nem akármilyen program. Úgyhogy ma, ha a fene fenét eszik is, ha pintyőkemadártrotty zuhan is az égből akkor is JÓ NAPOM VAN. És pont.