Az úgy van, hogy reggelente Mazsolát vonattal viszem az óvodába. Amikor megérkezünk, a megállóba gyorsan a vonat elejéhez sietünk és addig integetünk a vonatvezető bácsinak amíg nem integet vissza és nem dudál egyet.
Általában a kalauzok is nagyon kedvesek, ma például Mazsi magának nyomtathatott jegyet.
Most arra a részre nem térek ki, hogy egy-egy ilyen utazás alkalmával hányszor óhajtanám előkapni az "ásddelmagad felszerelésem" és munkához látni vele ha lenne olyanom, hála az én kicsi csipogós virgonc ördögfiókámnak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése