Mi nem igazán tartjuk a Valentin napot, ennek ellenére idén én kaptam a legszebb ajándékot. Igazi szeretet meg gondoskodást. Azám! Apjuk segített lefürödni!

Történt ugyanis, hogy vasárnap reggel éppen a teraszon szedtem be a leszáradt ruhákat. Éppen hajoltam le a kosárért, amikor éreztem hogy gond van. Nem bírtam felállni, viszont istenien tudtam huhogni. Kiabáltam én a kicsi lányomnak, mert Gábor éppen nem volt itthon. Durci kegyesen ki is fáradt, hozta a telefonom letette mellém, majd visszament tévét nézni....

Telefonáltam Anyuéknak, hogy van egy kis gondom és itt szorongatom a ruháskosarat a teraszon, mire Anyukám aki bölcs asszony azt mondta be kéne mennem onnan...Igen, nekem is eszembe jutott már addigra. Na de jött Apu. Amikor látta mi a helyzet a hátára dobott (én közben oooordítottam, mit a fába szorult féreg) és bevitt. Nyugibugyi szakszerűen tette. Aztán masszírozásba és vizsgálódásba kezdett és megállapította hogy Ő már ehhez édeskevés és hívta az orvost. Kaptam gerincbe injekciót meg ilyenek. Hát az első napom maga volt a pokol, egyszer sikerült el is ájulnom.Gáborom meg hagyta a munkáját és hazarongyolt.

Aztán elkezdtem mozgatni a lábam, majd oldalra fordultam (Gábor meg visszafordított mert az már nem ment), kicsit később már totyogtam és így tovább , tovább...Mostanra már tudok lassan totyogni, meg ülni is!!! Sőt mint mondottam, tegnap Gábor lelkes segítségével már tiszta is lettem!

Mazsolám első nem nem igazán tudta hova tenni a történteket. Másnap már odasúgta, hogy birkózunk-e.

Durci amikor felfogta mi történt, nem mozdult mellőlem. Mostanáig siet haza a suliból mellém kucorog és elküldeni sem lehetne. :)

Gábor pedig ült az ágyam végébe és játszott egyedül Mazsola játékával, amikor felnézett és észrevette hogy milyen jól mulatok rajta közölte:

-Én vagyok a te nagy és okos férjed!

-Én pedig a te kigyótestű hajlékony nőd. -válaszoltam.

-Oké te nyertél...

Így vagyunk mi mostanság.