éééééééééééééééééééés IGEN!

Ma délután megyünk aláírni az adásvételi szerződést!

Nemsokára lakástulajdonosok leszünk!

:)

Hjjjjaaaaj, ez a Gábor mostanában pont olyan amilyennek mindig is szerettem volna látni. Hát nem csoda, hogy én csak itt ülök vigyorgok és sóhajtozok.

Szemeim bedagadva, arcom felpuffadva és néha kihagy az agyam. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy emitt amott rádöbbenek, hogy hol is vagyok bár arra nem emlékszem hogyan kerültem már oda....

Fáj a fejecském és a nyakincám is.

Arra is fény derült, hogy nem vagyok otthon zenei témában. Történt ugyanis, hogy úgy vásároltam fel Kovácsovics Fruzsinától egy csomó zsákbamacskát, hogy fogalmam se volt ki ő. Jobban mondva hogy több egy egyszerű kiscsajnál aki zsákbamacskát árul  Aztán jól elkerekedtek a szemeim amikor énekelni kezdett. Bár ha nem mondják hogy ki ő akkor is csak azt hiszem, hogy egy kiscsaj aki zsákbamacskát árul és énekel. Borítékolhatjuk hogy öregszem.(Az a ciki, hogy ráadásul az anyóst magyarázta el hogy ki is Ő )

Aztán meg a lakásvásárlási projektek újraindítjuk ugyanis sikerült néhány akadályt úúúúgy de úúúúgy leküzdenünk hogy még magam sem hiszem. 

Szóval csapó 2 remélem ezúttal kisebb problémákkal megússzuk a dolgot.

Más egyenlőre most nincs

Tegnap elmentem az óvodás kiscsoporttal a veresegyházi Medveparkba.

Nálunk ugyanis úgy vitték el Mazsoláékat kirándulni ha minden gyerekhez megy egy szülő is, mert még picik. 

Azért 28 pici gyereket és annak 28 szülőjét összezárni egy buszba nem semmi ötlet. Mögöttem egy kiabálós anyuka ült  egy sikítozós kislánnyal, illetve a barátosnőjeik. Végig üvöltözték az utat oda-vissza a barátnőjükkel magánéleti problémájukról. Néha néha odakiabáltak a lányoknak, hogy ne sikítozzanak mert tőlük zeng a busz.

Én meg naivan könyvet és színezőt vittem Mazsolának, hogy azt olvasgatva teljen a buszon az idő... Rám is csodálkoztak a többi anyák, pedig azt hittem természetes dolog az elképzelésem. 

Naiv vagyok , és mostmár így is maradok...

Az úgy van, hogy reggelente Mazsolát vonattal viszem az óvodába. Amikor megérkezünk, a megállóba gyorsan a vonat elejéhez sietünk és addig integetünk a vonatvezető bácsinak amíg nem integet vissza és nem dudál egyet.

Általában a kalauzok is nagyon kedvesek, ma például Mazsi magának nyomtathatott jegyet.

Most arra a részre nem térek ki, hogy egy-egy ilyen utazás alkalmával hányszor óhajtanám előkapni az "ásddelmagad felszerelésem" és munkához látni vele ha lenne olyanom, hála az én kicsi csipogós virgonc ördögfiókámnak....

Az állkapcámon van egy pötty és akkor viszket, ha erre jár a főnök.

GYANÚÚÚÚÚÚÚS...