Ma délután, miközben mentem Mazsoláért, egy vele egykorú kisfiú is utazott az anyukájával a vonaton. Amikor leszálltak (velem együtt) rámutatott a vonatra és közölte:
-Ez a vonat az enyém, én találtam!!!
Elmeséltem ezt Mazsinak, aki felháborodott, mert az a MI vonatunk!


Édes pici pöttyök....

ÉÉén elmentem a vásárba féééél pénzeeeeen, tyúúúkot vettem a váááásáááááárba fél pénzeeeeeeeeen...sallalaallal kitykárotty, kárikittyooooom éééédes tyúkommmmmm salalalaaaaa


*akinek nem világos fene jó kedvemben énekelek. Amennyiben a volt főnököm a mostani főnököm lenne azt kiabálná hozzá: --Láááányok a Timi megbolonduuuult!!! De sajnálatos módon így csak csendben sunnyogva dudolászok.

Nem elég, hogy hétfő van, hogy korábban kellett kelni, de még az idő is satnya.

Hát csoda hogy egyszerűen csak szeretnék haza menni és ágyba bújni????

Na most vagy az van, hogy Gáborom felásta a kert egy kicsiny részét ahová én borsót vetettem.

Vagy az, hogy igen körülményes módon készítettünk zöldborsóval töltött galambot... (átjárnak a szomszéd gerléi turbékolni)

Férjetszeretgetős

Testvértszeretgetős

Most ide jönne a szokásos tavaszi, szeretem a kertem, a levegőn szárított ruha és a teraszon szellőztetett ágynemű illatát bejegy.

De idén ezektől görcsbe rándul a gyomrom és pityereghetnékem támad.

Lesz még ez így se.