A VEZÉR ismét megmentette a céget. Én nem tudom elképzelni sem, hogy lehet valakiben ennyi erős és elszántság.

Én ma hülye vagyok.

 Nagggyon hülye.

Miközben Apjuknak sütöttem meglepi somlóit felhívott Dóri barátnőjének az anyukája és annyira belefeledkeztem a beszélgetésbe, hogy a robotgépem a tejszínhabból vajat köpült. Így viszont nem a somlói hanem pirítós tetejére kentük és jól befaltuk.

A jelenlegi ( értsd mai nap) főnököm egy bácsi. Már elérte a nyugdíjaskort, szemüveges, ősz hajjal, szürke öltönnyel, mellénykével, nyakkendővel, aktatáskával.Az az igazi bácsi aki ráadásul mindig kezitcsókolomozik.

Úgyhogy igazán megdöbbentett amikor ma levette az öltönykabátját, benyúlt a szekrénybe előhúzott egy fekete motoros dzsekit, egy bukósisakot a hóna alá csapott, aktatáskájával a kezében elvonult.

Egyik kolléganővel pár perc néma csenddel adóztunk döbbenetünknek, mielőtt vihogásba törtünk volna ki.

Ma a pasik megőrültek.

Én pedig el tudok pirulni.

A múlt héten kaptunk egy levelet a VEZÉRtől, hogy ebben a hónapban nincs fizetés, nem tudni meddig...és én még mindig derűlátó vagyok...

..mert egyébként sincs más választásom.

Vagy abszolút elszántság vagy abszolút hülyeség az, hogy egy lágyabbra készített lángos tésztát nyokli szaggatón csepegtetek forró olajba hogy aztán a pici borsólángosokat sajttal tejföllel széles vigyorral tegyem a család elé. Persze hogy csakis egy rohadt nehéz és fárasztó nap után....

Bár mostanság ilyen napokat élek, mert ma is egy családi napközi teljes felszerelését a leguccsó ceruzáig táblázatba foglaltam számlák alapján  400 kicsi eszköze volt....El is gondolkodtam azon hogy szakmát váltok és annyira megtetszett az ötlet hogy rögvest megírtam Gábornak, hogy gyógyszerésznek kéne mennem. Bár kiborult, mert azzal magyaráztam a szakmaváltást, hogy szimPATIKUS, emPATIKUS és telePATIKUS vagyok...

Majd azért szóljatok ha az jön le a blogból, hogy szakember segítségére szorulok.

Reggel vigyorogva csivitelve léptem be az irodába. Aztán hosszú percekig döbbenten álltam a látványtól, ugyanis öltönyös bácsi aki az én igazgatom szépen nyugodtan dolgozik, előtte az asztalomon gondosan elhelyezve egy nagy szőrös piros műbroki.

Köpni nyelni nem tudtam. 

Aztán rájöttem, hogy  Gombi hozott nekem egy portörlő szerkezetet, meglepiből.

Mondtam én hogy tavaszodik...mindenről ugyanaz jut az eszembe..ejnye....

""Ha állandóan aggódunk, kizárólag a képzelgéseinknek esünk áldozatává, és képtelenek vagyunk cselekedni - hiszen képzelgések nem pedig tények fenyegetésében élünk."

Jesper Juul: A működő család