Vigyorgok, szerelmesedem és a borúban is a derült látom. 

Hibernált Mimooooca lelkem visszatér a ványadt kis testembe, ami azt jelenti hogy lassacskán jön a tavasz!

:)

No, vagy az van hogy az agyamra ment néhány dolog amit mellesleg nem csodálok, vagy a Blahán a villamosmegállóban a macskakaja reklám nyávog.

hm...

A VEZÉR ma reggel bejött és sírást imitálva ráhajtotta az okos kis fejét a vállamra. Azt mondta, hogy én vagyok az ő támasza.

Én pedig tudattam vele azt a puszta tény, hogy ez esetben tényleg elég nagy sz@rban van....

Lépni KELL csak azt nem tudom merre érdemes.

Ma reggel mikor réveteg tekintetem a tükörre tévedt visszafolythatatlan késztetést éreztem a képet mázolására  illetve némi hegyi levegő elhelyezésére az orcámon. Neki is kezdtem a mutatványnak, de sajnálatos módon annyira el vagyok nyűve, hogy még sminkelve is rettenetesen festettem, sőt az igazat megvallva a cucc inkább csak szánalmas próbálkozásnak hatott arra hogy életet vigyek a képemre.
Letöröltem.

Mecsoda események.

Amióta itt dolgozom a negyedik gazdasági igazgatót nyűjük el.

A legutóbbinak egy hónap sem kellett.
Az elődje fél évig volt.
Az ő elődje 2 évig.
Az ő elődje pedig 14 évig bírta.

Húzzuk a strigulákat.

Hull a hó és hódzik dzik dzik

Mimoooomanó fádzik dzik dzik...

Valami hiba van az örömködőmben, ugyanis ide vagyok hivatalos vacsorára, de két napja keresem a kibúvót...